Minden évben július végén a Kína Qinghai tartományában található Yushu városban rendezik meg a Gesar kulturális fesztivált, mely a helyi lakosság ünnepe. A tibeti táncosok csoportja hosszú selyemben kavarog, a férfiak piros bojtos sapkában suhogtatják kardjukat, díszes nyergű lovak száguldoznak körbe-körbe. A háromnapos fesztivál programjában szerepel lovas bátorságpróba, jakverseny és tibeti dalok-táncok bemutatása is. Ez csak egyike azoknak a fesztiváloknak, amelyeket idén nyáron a Tibeti-fennsíkon tartanak.

Könnyű lenne a tibeti kultúra elnyomásának jeleként értelmezni a fesztiválokban a közelmúltban történt változásokat. A Gesar fesztivál megnyitó ünnepségén ugyanis, amely eddig ingyenes volt, most pénzért árulják a belépőjegyeket és számos helyet a kormányhivatalnokoknak tartanak fenn. A rendőrség kordont állított fel és minden előadás alatt tizenhárom védőmellényes, maszkos, sisakos, egyenruhás rendőr járőrözött a helyszínen. Nemtetszésük kinyilvánítása jeléül a hivatalnokok szektorán kívül csak kevesen álltak fel a kínai nemzeti himnusz meghallgatásának tiszteletére. 

Tibeti lovas fesztivál Yushu városában, 2014-ben.

 (kép: flickr /  Jan Reurink)

De a történet ennél sokkal árnyaltabb: a fennsíknak ezen a részén tulajdonképpen a tényleges Tibeten kívül a kínai kormány az elnyomás és a tolerancia közötti egyensúlyozás művészi szintre emelésével tartja fent a stabilitást. Az élet néhány területén meghagyja a szabadságot, hogy csillapítsa a tibeti kultúra és a buddhizmus jövője iránt aggódók forrongó dühét, mely közel van a kitöréshez.

Ezzel ellentétben a hivatalos Tibeti Autonóm Területen, amelyen a Kínában élő 6,3 millió tibetinek kevesebb, mint a fele él, súlyos Kína-ellenes zavargások törtek ki 2008-ban. Történt ez annak ellenére, hogy a közösség tagjai információt gyűjtenek egymásról a hivatalnokoknak, és öt-tíz háztartásonként aláírtak egy szerződést arról, hogy nem okoznak rendbontást. Lhászában az emberek már amiatt is börtönbe kerülhetnek, ha a Dalai Láma képmását hordják magukkal – a fennsík többi részén ezért csak megróják őket.

A Qinghai tartomány feletti kontroll mértéke nem tudható biztosan. Néhány helyi lakos arra panaszkodott, hogy a júliusi fesztivál kisebb volt, mint az előzőek, mert a kormány tart a tibetiek széleskörű gyülekezésétől. Tavaly egy tibeti szerzetes úgy halt meg, hogy néhány héttel a fesztivál kezdete előtt Yushuban felgyújtotta magát. 2011 óta több mint 140 tibeti tiltakozott így a kínai uralom ellen, teljes kétségbeesésében. Noha a Yushu-i fesztiválok egyszerűen elvesztik a jelentőségüket a máshol tartott eseményekhez képest: a Tibeti Autonóm Régióban, melyben számos hasonló ünnepséget tartanak, a látogatók száma 2007 és 2015 között az ötszörösére nőtt.

A kínai kormány állítása szerint ezek a fesztiválok a tibeti kultúra védelmét és ápolását bizonyítják. Ezek az események bizonyára nem csak a külvilág számára szolgálnak propagandaként. Számos városi lakos jött el megnézni az oldott hangulatú Gesar fesztivált. A biztonsági intézkedések már a második napon lazultak és a tibetiek színes sátrakat állítottak fel a várostól délre fekvő Batang-mezőn és ott piknikeztek. Este a rendőrség megengedte, hogy tüzet gyújtsanak, annak ellenére, hogy a nyílt láng az önmagukat felgyújtó tibetiekre emlékeztetett. A tömeg mellett még néhány rendőr is csatlakozott a hagyományos tibeti tűztáncokhoz.

A szomszédos Szecsuán tartományban – ahol az önégetések közel harmada történt –, kevésbé vidám a helyzet. A Yushu-i lovasfesztivállal egy időben Szecsuánban, Larung Garban a világ egyik tibeti buddhista oktatási központjában épületeket romboltak le, illetve szerzetesek és apácák ezreit evakuálták. A kínai hivatalnokok szerint mindez a helyiek lakhatási körülményeinek javításáért történt.

Batári T. Csaba

Forrás: The Economist

Ha tetszett a cikk, kövess minket a Facebookon!