Kína különleges közigazgatási régiójaként működő metropolisza több mint 80 éve ad otthont a különböző formájú és színű neonreklámoknak. A technikai változások és a kormány új rendeletei azonban veszélybe sodorták a város méltán népszerű díszítő elemeit.
Hongkong nyugati körzetében négy évtizeden át egy tehént ábrázoló hatalmas neonreklám volt kifüggesztve - a Sammy's Kitchen steak house fölé - ami egyfajta útjelzőként is szolgált a környék számára. Ha az ember útbaigazított valakit, ez volt az a hely ahol le kellett szállni a buszról vagy az ezt következő utcán balra menni. Egy világító szarvasmarha ami 3 méter hosszú és 2 és fél méter magas, az utca fölé függesztve. Nehéz volt eltéveszteni.
(kép: flickr / chochogonwood)
„Eredetileg egy Angus marha akart lenni” - meséli Iry Yip, a Sammy's Kitchen vezetője. A reklámtáblát az apja tervezte 1978-ban aki 84 évesen még mindig a kassza mögött ül.
A tábla készítője azonban úgy gondolta hosszabb lábakkal jobban nézne ki az állatot ábrázoló cégér, így megszületett a világ első és egyetlen kékes-fehéres Angus marhája ”Sammy's Kitchen Ltd.” felirattal az oldalán - zölddel angolul, pirossal pedig kínaiul.
2011-ben azonban a Hongkongi Építésügyi Osztály úgy döntött hogy az étterem neonreklámja veszélyes és elrendelte az eltávolítását. A megmentésére szervezett sikertelen kampány után idén augusztusban végleg eltűnt a híres tábla. „Olyan mintha valami hiányozna, olyan üres lett az utca” - mondja Yip.
A XX. század közepe óta Hongkong arculatát ugyanúgy meghatározta a folyamatosan villódzó és lüktető neonfény, mint a Viktória kikötő vagy a sűrűn épített felhőkarcolók látképe.
„Ha az ember Hongkongra és a vizuális kultúrára gondol az egyik dolog ami azonnal eszébe jut az a neonreklám” - mondja Aric Chen az M+ tervezési és építészeti kurátora. Az M+ egy most épülő múzeum, ami Hong Kong vizuális kultúrájával kíván foglalkozni. Az M+ 2014-ben egy interaktív kampányt és projektet indított amiben több mint négyezer neonreklám utcai fényképét küldték be.
Kowloon az 1990-es években
(kép: Keith Macgregor)
„A városkép amit Christopher Doyle és Wong Kar-wai (Chungking Express, Szerelemre hangolva) tettek halhatatlanná filmjeikben, neonfényben úsznak” - mondja Chen. Továbbá hangsúlyozza - „Ha ezek a Hongkongról készült ábrázolások tényleg olyan nagy hatással vannak a városról alkotott képünkre akkor erről a képről nem választhatjuk le a neon adta izzást.”
Ezek a neonfények azonban egyre halványodnak Hongkong utcáin.
Az 1990-es évek óta a neonreklámok használata rohamosan csökken - mondják a készítők és a hozzáértők. Az építési szabályok sokat szigorodtak és az új reklámokat már LED világítással készítik, amiből hiányzik a neonfény adta melegség, viszont világosabbak és kevesebb pénzbe kerül a fenntartásuk.
A Hongkongi Építésügyi Osztálynak nincs adata arról hogy mennyi neonreklám maradt a városban és arról sincs hogy mennyi lehetett a csúcsponton, de azt elismerik hogy évente több száz ilyen táblát távolítanak el. Főleg biztonsági okokból, vagy azért mert már nincs tulajdonosa vagy jogtalan a működése.
Lau Wan – Hongkong utolsó neonreklám készítőinek egyike
(kép: New York Times / Lam Yik Fei)
Egy szürke, omladozó falú műhelyben Lau Wan egy üvegcsövet melegít nyílt lángon és egy kínai írásjegyet formáz belőle – meglehetősen könnyedén - a Műszaki Egyetemnek. Ha az üvegcsövet megfelelő alakúra formázta, kisnyomású gázzal tölti meg, aztán az üvegcső két végébe forrasztott elektródákra kapcsolt nagyfeszültség hatására a csőben lévő gáz világítani fog.
Lau úr – aki 1957 óta kézzel készíti ezeket a reklámokat – nagyban hozzájárult ahhoz hogy Hongkong éjszakái élénken ragyogjanak. A város egyik legnagyobb és leghíresebb reklámtáblája is saját munkája – a piros-fehér Panasonic reklám – ami a Nathan úton egy egész épületet beborított 1973 és 1995 között.
A Guinness Rekordok Könyve szerint az 1980-as években egy hongkongi Marlboro neonreklám - 64x17 méter - volt a világon a legnagyobb. 1999-ben egy óriás sárkány reklámtábla - 91x46 méter - vette át a helyét.
Manapság a LED háttérbe szorítja a neont az utcákon
(kép: New York Times / Lam Yik Fei)
75 évesen Lau úr fél attól hogy a szakmája kihalóban van. „Szeretném ha megőriznék, de valószínűleg már nem fogom látni” - mondja. Munkatársa a 47 éves Wi Chi-kai a második legfiatalabb a néhány tucat megmaradt neonreklám készítőből, és már nem képeznek ki újakat a következő generációk számára.
„Mint minden más iparágban, ha jól megy az üzlet, vérfrissítés kell. Ha senki sem csatlakozik az iparághoz, az azt jelenti hogy már nincs benne üzlet” - mondja Wu.
A neon egy nyugati import volt ami gyorsan megtalálta a saját helyét Kínában – először Sanghajban aztán Hongkongban – kombinálva az ősi kínai kalligráfiát a modern reklámozással. Mielőtt a számítógépes betűtípusok elterjedtek volna, kalligráfusok készítették el a kínai írásjegyek vázlatait, amit később a neonreklám készítők átrajzoltak.
A 66 éves Fung Siu-wa az írásjegy körvonalazás bajnokaként tekint magára. Az irodájában nincs semmilyen számítógép, a legmodernebb technológiai felszerelés egy televízió. Ahogy fekete teáját szürcsöli a klasszikus kínai ingében, azt meséli hogy a munkájához nagyban hozzátartozik a szavak formájának, alakjának tanulmányozása, az írásjegyek felépítésének megértése és az egyéni piaci igényékhez való illeszkedés.
„Minden iparágnak különbözőek az igényei a megfelelő betűtípus kiválasztásában. A vendéglők és hotelek inkább a tisztességes, őszinte benyomást keltő betűtípusokat kedvelik, míg a szalonok, éjszakai klubok, karaoke bárok a könnyedebb, légiesebb típusokat, amik romantikus vagy nyugtató érzetet keltenek" - magyarázza Fung úr.
A reklám készítés során sok új szókép alakult ki, mint például a jelvény alakú felirat, amiről minden hongkongi lakos tudja hogy a zálogház jele a városban. A dizájn egy denevérre hasonlít ahogy a szájában tart egy érmét. Egy kisebb szójáték is megvalósul, mivel a denevér szó kínaiul hasonlít a szerencse szóra az érme pedig a gazdagságot szimbolizálja.
Argyle utca, Mong Kok, Kowloon az 1960-as években (fent) és 2014-ben (lent)
(kép: M+ / Old Hong Kong Photo)
A neonreklámok az idő múlásával mást és mást reprezentáltak Hongkongban. Amikor először jelentek meg az 1920-as években, a városi jólét és kifinomultság jelzői voltak.
A 60-as 70-es évekre néhány környék már annyira zsúfolt volt a neonreklámoktól – legalább annyira mint a Times Square – hogy túl rikítónak és egyenesen zavarónak tartották.
A 80-as évekre pedig sokaknak a városi züllés és a vörös lámpás negyedek jutottak róluk eszébe.
Manapság amikor már ritkaság számba mennek ezek a típusú reklámok, egyre jobban egy régi kor lenyomataivá válnak nosztalgikus hangulatot árasztva. A régi reklámtáblákra a gyűjtők és a múzeumok népművészetként tekintenek, így veszik meg őket. A modern művészek a neont pedig saját munkáikban használják fel.
Chen az M+tól azt mondja hogy a reklámtábláknak a természetes környezetükben kellene maradniuk, a forgalmas utcák felett kifüggesztve. Az M+nak még nincs saját kiállítási helye, de remélik hogy amikor elkészül a múzeum (2018-ban), a neonreklámokat ki tudják állítani. Elég sok kézzel készített neonreklámot lehet máig felfedezni a városban, de Chen szerint sok lakos nem veszi őket észre.
„Ezek a reklámtáblák annyira megszokottak a hongkongi lakosok számára, hogy már nem is kell rágondolniuk. Gyakran egy külföldi szemével kell nézni őket hogy észrevegyük a szépséget bennük” - mondja Chen.
Pillanatkép az M+ Museum : The Making of Neon Signs c. videójából
A neonreklám készítők elutasítanak bármiféle művészi nagyravágyást. Ahogy a munkáik kezdték beborítani a várost, a művészet nem játszott központi szerepet. „Az egyetlen követelmény akkoriban az volt hogy olyan reklámtáblát készítsünk ami rögtön képes felkelteni az emberek figyelmét, ráadásul egy reklámokkal teli utcában. Ehhez tartottuk magunkat” - emlékszik vissza Wu úr.
Wu úr azt mondja hogy a legtöbb mai munka beltéri dekorációnak készül, főleg butikoknak, bároknak, éttermeknek. Ezek a darabok lehet hogy nagyszerűek, néhány közülük művészi is, de míg a régi általuk készített neonreklámokat valamikor egy 7 milliós város látta, ezeket ma csak kevesen.
„Nagy örömmel tölt el minket készítőket, amikor a külföldiek Hongkongba látogatnak és elkápráztatja őket a szűk utcákban függő neonreklámok” - mondja Lau úr. „Nagyon keményen dolgoztunk a városért és tulajdonképpen hozzá is járultunk a gyarapodásához.”
Sokan teszik fel a kérdést, hogy kinek van joga archiválni ezt a ma is élő kultúrát? Időközben, ahogy az M+ Museum épül egyre tűnnek el a neonreklámok Hongkong utcáiról, ürességet hagyva maguk után. A fejekben azonban még sokáig jelen van világító emlékképük.
Fürst András
Forrás: The New York Times / the creators project / Neonsigns
Ha tetszett a cikk, kövess minket a Facebookon!
