A szárazföldi Kína és Hongkong, mint különleges közigazgatási terület között húzódó határ egy országhatárhoz hasonló, a szárazföldiek nem léphetik át tetszés szerint. Az 1980-ban felállított engedélyezési rendszer egy nap 150 kínait jogosít fel a városba való bevándorlásra. Ezt az egyirányú programot azért hozták létre, hogy a két területen élő családok egyesítését lehetővé tegyék. Amióta Hongkong 1997-ben újra kínai fennhatóság alá került, körülbelül 1 millió szárazföldi kínai vándorolt be ilyen engedéllyel a városba. Ez a népességnövekedés közel 90 százalékát teszi ki. A beáramlás egyik oka a szárazföldiek és a hongkongiak közötti házasság, ami a területen bejegyzett házasságkötések egyharmada. Ez az arány 1996-ban mindössze 7 százalék volt.

Kína adminisztratív térképe

(kép: Wikipedia)

Hongkong egyik sivár ipari létesítményében, mintegy tucatnyi középkorú nő, többen kisgyerekkel, székeket rak körbe egy teremben. A szárazföldi Kínából jöttek, és egy helyi civil szervezet által támogatott, a kantoni nyelvjárást gyakoroltató ingyenes társalgási tanfolyamon vesznek részt. (Kínában hét fő, egymástól lényegesen eltérő nyelvjárás létezik, ilyen például a mandarin és a kantoni – a szerk.) A kicsik, akiket nemrégiben írattak be a helyi iskolába, már csaknem folyékonyan beszélik a nyelvet. A szüleik azonban gyakran anyanyelvükre, mandarin kínaira váltanak, amikor nehézségeik támadnak a helyi nyelvjárással. A hongkongi születésű oktató udvariasan megkéri őket, hogy kantoniul társalogjanak, még akkor is, ha ez gyermekeiket zavarba hozza.

A kínaiak beáramlása hozzájárult a helyiek érdekeinek védelmét hangoztató, a hongkongi élet megőrzése mellett kampányoló mozgalmak megerősödéséhez. Számos itt született városlakó a helyi nyelvjárás elsődlegességéért és a törvények betartásáért harcol. Az egyirányú engedéllyel rendelkezők sokszor elégedetlenséget szítanak. A helyiek szerint miattuk emelkednek az ingatlanárak, az iskolákban elveszik a helyeket, modortalanul viselkednek, köpködnek, hangoskodnak, miattuk csökkennek a bérek, nő a szociális ellátásra szorultak száma. A családegyesítési programban részt vevő 15 éves és afeletti újonnan érkezők csupán 21 százaléka rendelkezik középfokúnál magasabb végzettséggel, a teljes lakosság körében ez az arány 32 százalék. Továbbá, az egyirányú engedéllyel rendelkező felnőttek alig felének van állása.

A közvélekedés szerint ez az engedélyezési rendszer túl sok szegény és képzetlen szárazföldi nőt vonz a városba, akik csak azért, hogy a segélyekhez hozzájussanak, bármilyen hongkongi illetőségű férfihoz hozzámennek, köztük a helyi nők által került kékgallérosokhoz is. Sok hongkongi lakos – a helyi törvénykezés tagjait is beleértve – arra gyanakszik, hogy némely szárazföldi kínai megvesztegethető hivatalnokoktól vásárolja meg az egyirányú engedélyt, egyenként 2 millió hongkongi dollárért (körülbelül 65-70 millió forint). A pekingi és hongkongi hatóságok, ezeknek az illegális engedélyeknek a létét tagadják.

Egyre többen vallják magukat hongkonginak.

(kép: flickr)

A kialakult helyzetben az identitástudat is szerepet játszik. A University of Hong Kong által a közelmúltban készített felmérés szerint egyre jobban növekszik azoknak a száma, akik leginkább kizárólag hongkonginak vallják magukat, mint hongkonginak és kínainak, és előbb gondolnak magukra ázsiaiként vagy egyenesen világpolgárként, mint kínaiként. Ez részint a Hongkong ügyeibe való szárazföldi beavatkozásnak köszönhető. A hongkongi identitástudatbeli büszkeség gyakran a szárazföldi kínaiakkal szemben jelentkező nyílt diszkrimináció szintjére süllyed. Az utóbbi években a hongkongi fiatalok „sáska-ellenes” megmozdulásokat szerveztek, ahol transzparensekkel tiltakoztak a bevásárlóközpontokat és éttermeket elözönlő szárazföldi kínaiak ellen. 

Egy észak-kelet-kínai városból, Jilinből (Csilin) Hongkongba költöző, a férjéhez csatlakozó asszony állítása szerint az ideérkezését követő első négy évben, részben az őt ért diszkrimináció miatt súlyos depresszióban szenvedett. Felidézi, hogy az utcai árusok miként gúnyolódtak rossz kantoni nyelvtudásán és az ingázók milyen sértő megjegyzésekkel illették, amikor letért a gyalogosoknak kijelölt útról. Jobb soruk van a szomszédos Guangzhouból (Kanton) származóknak, akik szintén a kantoni nyelvjárást beszélik – jegyzi meg egy nyelvtanár. Azonban még számukra is hasznos lehet néhány nyelvlecke, hogy tökéletesítsék kiejtésüket – magyarázza egy oktató. „A hongkongi munkáltatók jobban szeretik azokat alkalmazni, akiknek helyi akcentusuk van” – mondja.

Sok szárazföldi kínai hamar elveszíti illúzióit hongkongi új életét illetően. A helyi belügyi osztály idén készített felmérést 6000 egyirányú engedéllyel rendelkező, egy évnél rövidebb ideje Hongkongban élő kínai körében. A felmérés alapján, a megkérdezettek negyede vette igénybe az önkormányzat segítségét a munkakeresésben, és közel 60 százaléknak voltak beilleszkedési nehézségei, annak ellenére, hogy az egyirányú engedéllyel rendelkezők kétharmada a nyelvileg és kulturálisan Hongkonghoz nagyon hasonlító kínai tartományból, Guangdongból (Kuangtung) származik.

Zhan Feng (Csan Feng), aki korábban a dél-kínai Guangzhouban, Guangdong székhelyén óvónőként dolgozott, noha az első néhány évben csak részmunkaidőben tudott elhelyezkedni a McDonald’s-nál és iskolai menzákon, nem a diszkriminációnak tulajdonítja nehéz munkáit. Fájlalja, hogy kihullott a mérsékelt jólét (xiaokang) osztályából, ahova Guangzhouban tartozott, és Hongkongban az alacsony (diduan) réteghez került. A nagyobb személyes szabadság, mint például a korlátozás nélküli internethozzáférés, nem ellensúlyozhatja a sanyarúbb életkörülményeket, többek között az emeletes ágyban alvást négy családtaggal együtt – mondja Zhang.

 Egy 2017-es szakmai fórum a bevándorlókat érintő nyelvi nehézségekről.

(kép: Facebook)

Sok újonnan érkező a helyi civilszervezetek ingyenes szolgáltatásaira szorul. Az egyik ilyen társaság (HKSHK Lady MacLehose Centre) drámacsoportokat működtet, hogy a bevándorlóknak segítsen visszanyerni önbecsülésüket. Egy keresztény non-profit szervezet kézműves tanfolyamokat indít, és segít a készített tárgyak értékesítésében. Egy szakképző központ, amely kapcsolatban áll a „Hongkongi Szövetség a Demokráciáért és az Emberek Megélhetéséért” elnevezésű politikai párttal, olyan szakmai képzéseket nyújt, mint például a házvezetés vagy a masszázs. Az egész oktatás mentes a politikától – állítja egy alkalmazott.

A hongkongi kormányzat is próbálja megakadályozni a politika előtérbe kerülését a kérdést illetően. Carrie Lam, Hongkong politikai vezetője ismételten visszautasította azt a vádat, hogy tárgyalni próbálna a szárazföldi hatóságokkal az egyirányú engedély napi kvótájának csökkentése ügyében. Ehelyett, „agymosottnak” tartja azokat a helyieket, akik a szárazföldi kínaiakat semmirekellőknek titulálják.

Batári T. Csaba 

Forrás: The Economist

Ha tetszett a cikk, kövess minket a Facebookon!