A Tengeri Selyemútnak mindig kulcsfontosságú útvonala volt a Dél-kínai-tenger. Ez ma sincs másképp, hiszen a a térség bizonytalan helyzete mellett is zavartalanul folyik a kelet-ázsiai együttműködés a Dél-kínai-tengeren. Ennek fejlesztésére javasolta Kína 2013-ban a 21. századi Selyemút létrehozását.

A Dél-kínai-tenger ügye negatívan érintette az „Egy Övezet, Egy Út” (OBOR) elképzelést. Ezek a hatások azonban korlátozottak; csak rövidtávon érvényesülnek, lokalizálhatók, kezelhetők. Nem fogják radikálisan meggátolni Kínát és az ASEAN-t abban, hogy megvalósítsák az OBOR-t. Sőt éppen ez kínál új lehetőséget ahhoz, hogy a Dél-kínai-tengeren újra béke és stabiltás legyen a régióban. 

 Li Keqiang, kínai miniszterelnök és az ASEAN külügyminisztereinek találkozása 2013-ban.

(kép: Getty Images / Adrian Bradshaw)

A Tengeri Selyemút: a múlttól a jelenig

A „Tengeri Selyemút” Kína délkeleti kikötőiből indul, végighalad a Dél-kínai-tengeren és a Malakkai-szoroson, majd eljut az Indiai-óceánhoz, és végül eléri a Vörös-tengert és a Földközi-tengert. Az útvonal összeköti Kelet-Ázsiát a Közel-Kelettel és Kelet-Afrikával, valamint Európával.

A Tengeri Selyemút gondolata visszavezethető egészen a kínai Qin- és a Han-dinasztia idejére. A Han-korban selymet és dél-kínai porcelánt szállítottak ezen az útvonalon a Maláj-félszigetre és Srí Lankára.

A Tengeri Selyemút a Tang-kor idején még fontosabbá vált, mert nagy volt a forgalom Kína és Délkelet-Ázsia között. A kínaiak és a délkelet-ázsiai őslakosok szintén hozzájárultak a régió fejlődéséhez.

A Song-dinasztia idején, amikor a Tengeri Selyemút jelentősége elérte csúcspontját, a kínai Quanzhou és Guangzhou nemzetközi kikötőkké váltak. A Song-korban a Selyemút a Gazdasági virágzás egyik szimbólumává vált. A Ming-korban Zheng He tengeri útjai jelentették a Tengeri Selyemút virágkorát és az útvonal egészen az Indiai-óceánig, valamint a  Vörös-tengerig is eljutott.

A régi Kína így intenzív kapcsolatba került számos régi civilizációval, Délkelet-Ázsiától Észak-Afrikáig. A kormányok közötti „hódolati kereskedelem” mellett gyakorinak számított az népek és kultúrák egymásra hatása is.

Az elmúlt évszázadokban azonban az ázsiai országok hosszú és keserves nemzeti függetlenségi harcot folytattak, és új államokat hoztak létre. A nyugati országok gyarmatosítása elleni harcok miatt a Tengeri Selyemút  elvesztette jelentőségét.

Az 1980-as évek óta Kelet-Ázsia újra a világ gazdasági növekedésének éllovasává vált. Amikor a nemzeti gazdasági mutatók növekedni kezdtek, a kelet-ázsiai országok újra szorgalmazni kezdték a gazdasági integrációt. Kelet-Ázsia legdinamikusabb regionális szervezete, a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN), valamint Kína, Kelet-Ázsia legnagyobb gazdasággal rendelkező országa, szoros kereskedelmi kapcsolatokat létesítettek egymással. Ezen belül számtalan gazdasági integrációs mechanizmust hoztak létre, többek között a Kína-ASEAN Szabadkereskedelmi Területet.

Két évvel ezelőtt, október 23-án Xi Jinping, a Kínai Népköztársaság elnöke felvázolta a „21. századi Tengeri Selyemút” elméletét, amely az OBOR kezdeményezéséből született. A 21. századi Selyemút és a 2014-ben létrehozott „Mekong-Lancang Mechanizmus” lefektette az OBOR keretrendszerének alapjait Kína és az ASEAN között.

Két évvel később, a 21. századi Tengeri Selyemút és a Mekong-Lancang Mechanizmus kezdeményezése után, az érintett kormányok pozitívan reagáltak a kezdeményezésre.

A Dél-kínai-tenger és a kelet-ázsiai regionális gazdasági integráció

Miközben a kelet-ázsiai országok a saját gazdaságuk fejlesztésével voltak elfoglalva, és a gazdasági integrációt szorgalmazták, biztonsági problémák jelentek meg a Dél-kínai-tengeren. Mivel a biztonság számít a legfontosabb geopolitikai kérdésnek a Kína-ASEAN viszonyban, döntő fontosságú hatást gyakorolnak a fejlesztések a Dél-kínai-tengeren a regionális gazdasági integrációra.

(ábra: az ENSZ áruforgalmi statisztikai adatbázisa / Diplomat)

Az 1990-es évek elején, Kína és az ASEAN országok között javult a viszony. Mivel Kína az 1997-es pénzügyi válság idején támogatást nyújtott az ASEAN országoknak, a pénzügyi és makroökonómiai szektorokban, az 1990-es évek végére elnyerte bizalmukat.

2002-ben Kína és az érintett országok aláírták a „Dél-kínai-tenger országainak Magatartási Kódexét”, mely bizonyos mértékig fenntartotta a stabilitást a Dél-kínai-tengeren.

A politikai stabilitás ugyanolyan fontosságúvá vált a régió országaiban, mint a gazdasági és kereskedelmi együttműködés.  A bilaterális kereskedelmi függőség és a közvetlen beruházások értéke is fokozatosan nőtt, ami a stabil kétoldalú kapcsolatoknak volt köszönhető.

Kína, Japán, Dél-Korea és az ASEAN 2000-ben létrehozta a Chiang Mai Kezdeményezést, mely  több területen segítette elő az együttműködést..

A 2008-as globális pénzügyi válságot követően, 2010-ben a Chiang Mai Kezdeményezés felértékelődött. Chiang Mai Multilaterációs Egyezmény lett. Az alapító országok csoportja 2011-ben megalapította az ASEAN Plusz 3 Makroökomómiai Kutató Hivatalt (AMRO), amelynek alapító igazgatója a kínai Wei Benhua lett. Az a tény, hogy a kelet-ázsiai országok egymást támogatva álltak szembe a világ pénzügyi kockázataival, szintén a regionális béke és stabilitás alapját képezte.

2009 után azonban az Egyesült Államok az Ázsia-Csendes-óceáni helyzetet kiegyensúlyozó stratégiájával újra fontossá tette a biztonság kérdését az Ázsia-Csendes-óceáni térségben. Az USA tovább növelte katonai jelenlétét a régióban, és megerősítette az Ázsia-Csendes-óceáni szövetségi hálót.  A Dél-kínai-tengeri ügyben az USA a Fülöp-szigetek mellé állt 2012-ben a Scarborough zátony (Huangyan-sziget) incidensben. Ezzel ösztönözte a Dél-kínai-tengeri viták kiszélesedését és növelte beleavatkozását a kényes kérdésekbe. Az Amerikai Haditengerészet és Légierő gyakorta behatol a térségbe, a „navigáció szabadságát” hangoztatva, és ott katonai gyakorlatokat tart a szövetségeseivel. Gazdaságilag az USA hozzáadta a Csendes-óceáni Partnerség névre keresztelt (TPP) szabad kereskedelmi egyezményt, új ázsiai stratégiájához.. Az egyezményt hivatalosan 2016 elején írta alá öt kelet és délkelet ázsiai ország (Brunei, Japán, Malajzia, Szingapúr és Vietnam).

2009 óta, Kelet-ázsiában a  biztonság vált a regionális találkozók fő témájává, és ez megakasztotta a kelet-ázsiai integráció folyamatát.  Míg 2010-ben Kína és az ASEAN között az  összkereskedelem még 40 %-os növekedést produkált, 2015-re lényegében megszűnt. A biztonsági kérdések újbóli napirendre kerülése az integrációs folyamatra nézve negatív következményekkel járt.

Természetesen a kelet-ázsiai integrációs folyamat 2009 után sem szűnt meg; a mai napig mutat némi javulást. Főként azóta kapott új lendületet, mióta Kína 2013-ban előállt az OBOR gondolatával. Kína és az ASEAN 2015 novemberében felértékelte a Szabadkereskedelmi Területet. Az ennek hatására létrejövő Regionális Átfogó Gazdasági Partnerségről (RCEP) folyó tárgyalásoktól azt várják, hogy azok idén vagy jövőre befejeződnek. Közben megalakult az Ázsiai Infrastrukturális Befektetési Bank, amelyet Kína hozott létre; és Kína az OBOR kezdeményezést is erősen szorgalmazta.

„Egy Övezet, Egy Út” (OBOR), avagy a 21. századi Selyemút.

(ábra: Insight)

A Dél-kínai-tenger negatív hatása az OBOR-ra

Kína „21. századi Tengeri Selyemút” kezdeményezését pozitívan fogadták az ASEAN országok, és a kezdeti eredmények már három év alatt jelentkeztek. Az utóbbi időben azonban a Dél-kínai-tenger kérdésének újbóli felmerülése, nehezítette ezt a folyamatot. Mivel ez érinti a politikai kommunikációt Kína és az ASEAN országok között, az OBOR-ra is hatással van.

Multilaterális fórumokon, a Dél-kínai-tenger kérdése egyre inkább összefonódott az ASEAN-nal. Ez gyengítette a kölcsönös bizalmat Kína és némely ASEAN ország között, főleg azoknál, amelyeknek szuverenitási és tengeri területi vitái vannak Kínával. Mindez nehezítette a politikai koordinációt Kína és az érintett országok között.

Földrajzi szempontból az OBOR fejlesztése a Dél-Kínai-tenger problémája miatt Délkelet-Ázsiában nem kiegyensúlyozott. Noha a Fülöp-szigetek az egyik célországa kezdeményezésnek, Kína az utóbbi időben  nem ért el semmilyen politikai egyezséget, az USA azonban megerősítette bilaterális kapcsolatatit a Fülöp-szigetekkel. Kína ennek ellenére megerősítette az együttműködését a többi ASEAN országgal. Például infrastruktúra fejlesztési együttműködési egyezményeket írt alá Laosszal, Kambodzsával és Thaifölddel. Ezen országok, melyeknek nincs területi vitája Kínával a Dél-kínai-tenger ügyében, fontosnak tartják, hogy biztonsági és gazdasági kapcsolatban álljanak Kínával. 2016. márciusában Kína és a Mekong-Lancang folyók mentén lévő országok energakapacitási együttműködési egyezményt írtak alá egymással.

2015. júniusa óta a Dél-kínai-tengeri ügy súlyosbodása, illetve közelmúltbeli globális gazdasági visszaesés miatt Kína kereskedelme az ASEAN-nal élesen zuhanni kezdett. Mindeközben Japán három egymást követő évben megelőzte Kínát az ASEAN országokba történt befektetéseivel és most azt tervezi, hogy tovább növeli az infrastruktúra-fejlesztési befektetéseit a térségben..

Társadalmi szinten, néhány ASEAN ország hosszú ideje gyanakodva tekint Kínára és a kínai emberekre. Kína magatartása azzal, hogy fenntarja szuverenitását a Dél-kínai-tengeren, újra felszítja a nacionalizmust, és a Kína-ellenes hangulatot. Ez az irány érintheti az emberek közötti kommunikációt, amely az OBOR fontos része.

Azon országok, melyeket nem érinti a Dél-kínai tenger problémája, sokkal gyorsabban fejlődnek. Példa erre Srí Lanka Hambantota kikötőjének építése, a pakisztáni Gwadar kikötő, és a bangladesi Chittagong kikötő is. Az Indonéziával való együttmődés viszonylag gyorsan halad, de néha politikai visszesés tapasztalható.

Röviden, ha a Dél-kínai-tenger ügyét nem kezelik megfeleően, annak negatív utóhatásai lesznek. Ez aláássa a gazdasági kooperáció alapjait, és végül mindenki számára egy vesztes helyzet alakul ki.

A Dél-kínai-tenger kérdése nem fogja radikálisan visszavetni az OBOR ügyét

Noha a Dél-kínai-tengeri ügynek lehet némi negatív hatása az OBOR-ra, ezek a hatások korlátozottak és kezelhetőek.

Követelések a Dél-kínai-tenger vonzáskörzetében.

(kép: Wikipedia)

Először is, a Dél-kínai-tengeri problémák átmenetiek. Noha a feszültség látszólag fokozódik, a fegyveres konfliktus lehetősége a régióban viszonylag alacsony. Az USA katonapolitikai elitje nem szeretne katonai konfliktust Kínával, mivel tökéletesen érti a fegyveres beavatkozás kockázatát. Mind a katonai költségvetés, mind az elnökválasztási kampány hatással van az Egyesült Államok katonai aktivitására a térségben, azonban a Dél-kínai tengeri kérdés nem lehet Kína és az USA közötti konfrontáció területe. Ez a feszültség csökkenését eredményezheti.

Mivel  a Dél-kínai-tengeri ügy  átmeneti jellegű, egyik érintett fél sem tudja könnyen megváltoztatni a probléma struktúráját. Az érintett felek vagy megerősítik a kommunikációt és a párbeszédet, vagy új kapcsolatokat fejlesztenek ki. Szélesítik a gazdasági és kereskedelmi együttműködést a kölcsönös haszon érdekében, és támogatják a Dél-kínai-tengeri ügy békés rendezését.

A Dél-kínai-tengeri feszültség helyi jellegű. Geopolitikailag a Dél-kínai-tenger problémája csak „zéró összegű játszma lehet.” Ha azonban, ha a biztonság kérdése negatívan befolyásolja a gazdasági és kereskedelmi kooperációt a térségben, akkor az első érintett az ASEAN lehet. A Kína által javasolt OBOR kezdeményezés az összes fenti problémára megadja a legjobb megoldást. Wang Yi kínai külügyminiszter az ASEAN-ra vonatkozólag az együttműködést négy kiemelt fontosságú területen képzeli el: az OBOR megépítése, amely magába foglalja a Kína és Laosz közötti vasút megépítését, valamint a Kína-Thaiföld és a Dzsakarta-Bandung szuperexpressz megépítését Indonéziában. Utóbbi az elsődleges fontosságú kooperációs partner a szabadkereskedelem kérdésében, mivel a felek megegyeztek a Kína-ASEAN Szabadkereskedelmi Egyezményt felértékeléséről magasabb kereskedelmi és befektetési kapcsolati szintre. Indonézia  az elsődleges partner a regionális együttműködésben is, beleértve a Lancang-Mekong szubregionális fejlesztést. Továbbá elsődleges partner a tengeri biztonsági és környezetvédelmi együttműködést illetően. Mindezek azt jelzik, hogy a felek alapvetőnek tartják a békét és a stabilitást a térségben.

OBOR: új mozzanat a békében és a stabilitásban

A Kína által javasolt OBOR új lendületet kínál a béke és a stabilitás területén a Dél-kínai-tengeren. Bár a Fülöp-szigetek által kezdeményezett  Dél-kínai tengeri ügy  problémát okoz a Kína és az ASEAN közötti viszonyban, a fent említett bírósági eset, soha nem kapna teljes támogatást az ASEAN-tól.

Az ASEAN tagországai összességében nagymértékben kedvező hatással vannak a Kínával való  gazdasági és a kereskedelmi csereforgalomra; erre bizonyíték az aktualizált Kína-ASEAN Szabadkereskelmi Egyezmény.  A 21. századi Tengeri Selyemút, noha a kezdeti stádiumában van, sokkal diverzifikáltabb, rugalmasabb és egy „win-win” jövőkép felé vezet, ahol az összes ASEAN ország saját maga számára fontos befektetést szerezhet, beleértve a gyártást, az infrastruktúrát és a pénzügyeket.

 Kínának és az ASEAN országoknak hosszútavú perspektívában kellene gondolkozniuk a regionális biztonság és a gazdasági fejlődés tekintetében. Melynek eszköze a   közösen épített OBOR, mely hosszútávú lehetőségeket kínál a térség gazdasági fejlődésében.

Az OBOR kezdeményezés egy regionális gazdasági kooperációs mechanizmus erős kompatibilitással és megvalósíthatósággal. Sokkal átfogóbb, mint az USA dominanciájú TPP,  mert az OBOR a politikai kommunikációval képes adaptálni a változásokat.

A Kína által javasolt OBOR kezdeményezés nem jelent versengést vagy konfliktust az USA-domináns TPP-vel szemben. Kína hajlandó együttműködni az USA-val és az ASEAN országokkal, hogy stratégiai és gazdasági párbeszédekkel kölcsönös hasznot és „win-win” eredményeket érjen el. Eljött az ideje annak is, hogy Kína és az USA stratégiai párbeszédet kezdjen.

Kína külkereskedelme nagymértékben függ a Dél-kínai-tengeri hajózási útvonalaktól, és az ASEAN országok Kína fontos kereskedelmi partnerei. Kínának folytatnia kell a 21. századi Tengeri Selyemút ösztönzését a kereskedelem és a gazdaságpolitika terén; és kezelnie a  feszültséget a Dél-kínai-tengeren. Gazdasági és kereskedelmi szempontból ez az együttműködés a horgonya és vitorlája a Kína-ASEAN kapcsolatoknak, mely előmozdítja a hosszútávú békét és stabilitást a Dél-kínai-tengeren. 

A tanulmány szerzői: Wang Wen (a Chongyang Pénzügyi Tanulmányok Intézetének és a Kínai Renmin Egyetemnek [RDCY] a dékánja, Chen Xiaochen (az RDCY kutatója), Chang Yudi (az RDCY gyakornok kutatója)

Wang Wen és Chen Xiaochen részt vett a július 5-i Dél-kínai-tengeri helyzetről tartott amerikai-kínai párbeszéden, Washingtonban.

Fordította: Batári T. Csaba

Forrás: The Diplomat