Kína legtehetségesebb és leggazdagabb állampolgárai tömegesen hagyják el az országot. Az 1978-as nyitás óta körülbelül 10 millió kínai állampolgár költözött külföldre. Az utóbbi évtizedek alatt megerősödő középosztályban egyre többen tehetik meg, hogy gyerekeiket más országok iskoláiba iratják be, ezzel biztosítva jövőjüket. Míg a legtöbben külföldön maradnak és új életet kezdenek, vannak akik új versenyképes ismereteikkel visszatérve a kínai gazdaságot viszik előre.
A messzi Nyugat-Kínában, a Góbi sivatag szélénél a Lanzhou-i Keleti Kanadai Iskolában a 17 éves kínai diákoknak, ha a történelemórán a forradalomról tanulnak, nem Kína, hanem Oroszország jut eszükbe, a nacionalizmussal való erőszakos visszaélésről pedig Németország és Olaszország. Ha a tanár megkérdezi őket, hogy mit neveznek tekintélyuralmi rendszernek, azt válaszolják: „Egy vezető, egy ideológia, emberi jogok nélkül”. Ezek a diákok más narratíva szerint tanulják a történelmet, mint a kínai állami oktatásban résztvevők, mivel mindannyian külföldre mennek majd egyetemre, sokan Kanadába, mások az USA-ba, Ausztráliába vagy Nagy-Britanniába. Még Kína második legszegényebb tartományában, Gansu-ban is hatalmas az érdeklődés a külföldön való tanulás iránt. Miközben az utcai plakátok a kínai elnök, Xi Jinping 2012-es „Kínai Álom” szlogenjét hirdetik – mely az ország „nagyszerű újjáéledését” hivatott ösztönözni –, Kína-szerte családok százezrei a kivándorlás álmát dédelgetik.
"Kínai álom vs. Amerikai álom"
(kép: flickr / IREX)
A Kínából történő emberkiáramlás mértéke az utóbbi évtizedek egyik legkirívóbb jelensége. Wang Huiyao, a pekingi Kínai Globalizáció Központ kutatója szerint, az 1978-as nyitás óta körülbelül 10 millió kínai költözött külföldre. Ennél csak Indiának és Oroszországnak van nagyobb diaszpórája, azonban mind a kettő sokkal hosszabb idő alatt jött létre. 2001 óta több mint egymillió kínai vált külföldi állampolgárrá – legtöbben az Egyesült Államokban –, de még többen vannak azok, akik eredetileg csak munkavállalás céljából szereznek állandó lakhelyet külföldön, viszont a későbbiekben ők is felveszik az idegen állampolgárságot.
A leggazdagabb kínaiak tömegével vásárolnak külföldön befektetési vízumot, mely lehetővé teszi a letelepedésüket. Mások külföldi offshore bankokba viszik a pénzüket vagy cégekbe fektetnek be, illetve ingatlant vásárolnak. Hivatalosan a kínai állampolgárok legfeljebb 50 ezer dollárt (14 millió forint) vihetnek ki külföldre egy évben, de sokan kijátsszák a rendszert. Bevett módszer az importügyletek könyvelésének meghamisítása, illetve hamis, eleve vesztésre ítélt perek kezdeményezése külföldi cégekkel szemben, melyek mind a pénz kijuttatását segítik elő.
A kivándorlás-iparág
A külföldön való tanulás csábító lehetőséggé vált sokak számára. A Shanghai-i Társadalomtudományok Akadémiája szerint a kínai szülők 57%-a küldené a gyerekét a tengerentúlra tanulni, ha képes lenne finanszírozni azt. Még Xi Jinping, a Kínai Népköztársaság elnöke is a Harvardra küldte lányát tanulni. Ez a lehetőség azonban nem csak a leggazdagabbak számára érhető el. A Zhangye-ben élő Liang Yuqi szülei ugyan olyan kormányhivatalnokok, akik sosem jártak külföldön – a pártkádereknek le kell adni az útlevelüket –, mégis egy viszonylag olcsó kanadai állami egyetemre küldték a lányukat pszichológiát tanulni. A külföldi oktatást a rokonokkal együtt próbálják meg finanszírozni. Az édesanya szerint megéri a családnak áldozatot hozni, mivel a középiskolában még középszerű Yuqi mára magabiztossá és érdeklődővé vált.
A tengerentúlon egyetemre járók száma minden évben növekszik: csak tavaly több mint félmillió kínai diák hagyta el az országot. A kivándorlási piacot kínai nemzetközi iskolák százai szolgálják ki. Néhányan közülük, hazatelepült kínai állampolgárok külföldön született gyermekeivel foglalkoznak. 2003 óta a Kínában működő nemzetközi iskolák száma és jövedelmezősége jelentősen nőtt – például a Lanzhou-i Keleti Kanadai Iskola tandíja: 70 ezer yuan (3 millió forint), ami tizenegyszerese a hagyományos oktatás árának. Úgy tűnik, a nemzetközi iskolák népszerűsége miatt egyre kevesebben választják az állami fenntartású intézményeket. A pekingi és számos más tartományi hatóság felfüggesztette az új nemzetközi programok engedélyezését és az oktatási minisztérium is széleskörű megszorításokat tervez. A kiáramlást nehéz megállítani: 2005 óta Amerikában 35 ezerre nőtt a kínai középiskolákból származó diákok száma – ez közel hatvanszoros emelkedés az utóbbi tíz évben.
Az Oktatási Minisztérium szerint az 1978-as nyitás óta tanulás céljából külföldre távozó négymillió kínai állampolgár fele nem tért vissza hazájába. A nem hivatalos számítások szerint ez az arány még rosszabb. A Nemzeti Tudományos Alapítvány tanulmánya szerint a legjobb diákok külföldön szereznek doktori címet. A kínai mérnökök 85%-a például Amerikában szerzi meg doktori fokozatát, és az azt követő 5 éven belül nem tér haza. A Lanzhou-i iskola diákjai tudják, hogy az egész családjuk sorsáért felelősek. A 16 éves Hai Yingqi-nek például az egyetem elvégzése után azért kell jó állást szereznie, hogy lehetővé tegye az öccsének, a szüleinek és mind a négy nagyszülőjének a kivándorlást.
Menekülési útvonalak
Kínában már régen az oktatást tartják a siker zálogának, ezért érdeklődik most a középosztály a külföldi egyetemek iránt. Egy pekingi üzletasszony például azért készül Amerikában szülni, mert rengeteg kenőpénzt kellene fizetnie Kínában, hogy a gyermeke jó általános iskolába kerülhessen. „Nem a pénz zavar, hanem a sok akadály” – mondja. Más szülő azért aggódik, hogy milyen értékeket közvetít egy korrupt rendszer, ahol a mindenki számára kötelező propagandaórákon semmi nem kérdőjelezhető meg.
A leggazdagabbak közül sokan külföldi lakhelyet vásárolnak maguknak kivándorlás céljából. Nagy-Britanniában például 5 év után letelepedési lehetőséget kapnak azok a kínai állampolgárok, akik legalább 2 millió fontot (800 millió forint) fektetnek be a szigetországban. Ausztráliában ugyanez 5 millió ausztrál dollárba kerül (1 milliárd forint). Csak Kanadába körülbelül 70 ezer kínai milliomos vándorolt ki 2008 óta ilyen módon. Hongkongban például szigorú intézkedéseket vezettek be azokkal a szárazföldi Kínából érkező anyákkal szemben, akik kizárólag a hongkongi útlevél megszerzéséért szülnének náluk. Amerikába, illetve más országokba egyre népszerűbb a szülési turizmus.
Kína leginnovatívabb cégei közül néhányat hazatelepült üzletemberek vezetnek, akik csak akkor térnek haza, ha már sikerült egy menekülési útvonalat találni saját maguk és családjuk számára. Néhány akadémikus, a kormány által tetemes összeggel finanszírozott programok hatására hazatért Kínába, de csak azután, hogy gyermekük megszületett külföldön. Ha majd felnőnek, később eldöntik, hol akarnak élni. Yao Ming, a híres – több mint 2 méter magas – kosárlabdázó, Kína egyik büszkesége, a kommunista párt tipikus „produktuma”, ennek ellenére 6 éves kislánya már Amerikában született. Chen Kaige-nek, Kína egyik legismertebb filmrendezőjének két amerikai állampolgárságú gyermeke van, illetve Gong Li színésznő és Jet Li harcművész-színész is szingapúri útlevéllel rendelkezik.
Hol ér többet a megszerzett diploma?
(kép: Getty Images / China Photos)
A kínai gazdaság növekedésének visszaesése miatt külföldre kiáramló tőke még inkább tükrözi a politikai kockázatokat. Miután 2015 második felében a kormány sikertelenül avatkozott be a tőzsde zuhanásába és a yuan váratlan gyengülésébe, a külföldre áramlott tőke éves aránya elérte az ezer milliárd dollárt. A kínai kormány a tőkekontroll növelésével átmenetileg csökkentette a nagy mennyiségű pénzkiáramlást, és néhány érdembeli gazdasági döntést is hozott, azonban a válság valódi okát nem szüntette meg.
Kína sokáig a szegénység előli kivándorlás országa volt, kolóniákat hozva létre ezzel a világ legtöbb országában. Most azonban a leggazdagabb és legképzettebb kínai állampolgárok hagyják el az országot, ami a fennálló rendszer súlyos kritikája.
Forrás: The Economist
Batári T. Csaba
Ha tetszett a cikk, kövess minket a Facebookon!
